A csipkebogyó szedése és felhasználása

A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be. A termés színe változó, de általában elmondható, hogy a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes, C-vitamin– tartalmának nagy része ekkorra elvész. A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk.

Csipkebogyótea készítéséhez a kocsánynál vágjuk le a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk el a magokat és a szőrös magbelet. Apró csipkebogyó esetén ez eléggé fárasztó munka lehet, ezért érdemes a legkisebbeket gyümölcslekvárnak félretennünk. Ezeket nem kell kimagoznunk vagy kivájnunk. Különösen finom a vegyes, fele-fele arányban csipkebogyóból és almából készült gyümölcslekvár.

A legtöbb tea forrázással készül, de a csipkebogyót csak áztatni kell langyos vízben kb. fél napig. Szárítás: napfénymentes, szellős, meleg helyen. A növényeket vékony rétegben rakjuk a szárító – tepsikre és gyakran forgatjuk. A bodzatányérokat, fejükkel lefelé, kifeszített spárgákra fektetjük. A szárítmányok akkor vannak készen, amikor pattanva törnek, és ízüket leginkább úgy tartják meg, ha színükből sem veszítenek a száradás folyamán.

A csipkebogyókat szedés után azonnal vágjátok ketté, és terítsétek el egy sorban. Az egymáson hagyott bogyók meglágyulnak. Száradás után magvaljátok ki, majd ritkaszövésű szitán rázzátok addig, amíg minden szösz kihull, és a bogyók belseje is ugyanolyan fényes lesz, mint a külseje. A munka eredménye: lényegesen jobb ízű és szöszöktől mentes tea lesz.

Vadon élő és termesztett gyógynövény, amit a világ minden táján úgy ismernek, hogy az egyik legjobb C vitamin forrás. A legtöbb C vitamint tartalmazza a gyümölcsök között, van benne továbbá pektin, alma és citromsav, vas, magnézium, A, B K és P vitamin. A vadrózsa gyümölcsét augusztus végétől gyűjtik. A csipkerózsa nagy megbecsülésnek örvend a gyógyászatban. A legismertebb tulajdonsága, hogy tízszer annyi C vitamint tartalmaz, mint a citrom. A C-vitamin azért fontos a szervezetünknek, mert egy sor betegség gyógyításában nyújt segítséget.

A megszárított csipkebogyóból készült tea frissítő hatású, gyakran használják megfázásra, lázra, felső légúti panaszokra ajánlott keverékek részeként. A belőle készült lekvárt és szörpöt szíverősítőszerként is ismerik. Általánosságban megelõzõ szerepet szánnak a csipkerózsának, különösen a gyerekeknél, mert kellemes íze van üdítõ italként, és szirup is készíthetõ belõle. Csak arra kell ügyelni, hogy minél kevesebbet tegyük ki hõ hatásának, mert akkor a C-vitamin elillan.

A vértisztító hatásával szintén egy egész tucat betegségtõl védelmez. Így hat az emésztõ szervekre és a kiválasztó szervekre is, különösen gyulladások esetében, valamint a légzõszervekre meghűléses betegségségben.

Hosszabb idejű tárolásra valamilyen módon tartósítani kell. A legegyszerűbb megoldásnak a szárítás kínálkozik. A megmosott bogyókat hosszában félbe vágjuk és tepsiben 1-2 ujjnyi vastagon elterítve, sütőben vagy a fűtőtesten állandó forgatás mellett szárítjuk. A C-vitamin magas hő hatására elbomlik, ezért a szárítási hőmérséklet 40 foknál nem lehet magasabb.

A szárított csiperkehúst száraz, levegős helyen, legfeljebb egy évig tárolhatjuk. A teát, szintén a C-vitamin védelme érdekében úgy készítsük, hogy a felforralt és néhány percig hűtött vízben 1-2 órán át áztatjuk a bogyókat. A legfinomabb teát friss csipkehúsból nyerjük, ilyenkor 20 perces áztatás is elegendő.

A vadrózsa tűzpiros terméséből finom lekvár is készíthető: a megtisztított, kimagozott csipkehúst annyi vízben tesszük fel főni, amennyi ellepi. Azután literenként fél kilogramm cukrot adunk hozzá és sűrűsödésig főzzük. ĺzletes csemege főleg vadhúsok mellé a csipkelekvárból készített szósz is, amelyet vörösbor és citromlé hozzáadásával készítünk.

SPEEDFIT-Fitnesz Mindenkinek!

forrás:http://lelkemszirmai.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1032215