A PREVENCIÓ SZEREPE GYERMEKEINKNÉL

No de mi van gyermekeinkkel, akik napról napra az iskolapadban gubbasztva, otthon a lecke, majd a TV előtt töltik el az értékes óráikat?

Tapasztalataim szerint akkor kezdenek el foglalkozni az emberek az ülő életmód okozta degenerációkkal, amikor itt-ott már fáj, vagy csak érzik, hogy „nem vagyok olyan hajlékony – fitt – friss, mint régen”.

A megelőzésnek, prevenciónak óriási szerepe lenne a jelen fiatal generációinál, hiszen minél egészségesebb egy gyermek (mentálisan, fizikailag egyaránt), annál hasznosabb, produktívabb lesz teljesítménye később a társadalmunknak. Ez bizony pedig a mi feladatunk!

Egy nap gyermekünk bőrében

Kísérjünk végig egy gyermek napját: Reggeli jó esetben asztalnál, rossz esetben a TV előtt ülve, majd autóval, busszal irány az iskola, szintén ülve. 2017-re odáig jutott a magyar oktatás, akkora az elvárás a gyerekekkel szemben, hogy az egész napos iskolapadban gubbasztás közepette, a szünetekben inkább maradnak benn tanulni abban a 10 percben is a nebulók, minthogy kimennének egyet a levegőre picit mozogni. Pedig pont, hogy egy kis sétával a tanulók agyi aktivitása növelhető lenne, így jobban tudnának figyelni, teljesíteni az órákon (mozgással emelkedik a pulzus, a véráramlás, melynek segítségével több oxigén jut el az agyba):

A kötelező órák után tanulószoba, szakkör, a szülők beíratják a gyerkőcöket délutáni elfoglaltságokra, mivel ők is dolgoznak négyig-ötig. Irány haza szintén autóval, busszal, majd leckeírás, ami az irreálisan magas elvárások miatt már-már végeláthatatlan a tanulók számára. A sok házi miatt csak a kötelezően kiadott feladatokat végzik el, ritka, hogy valaki plusz hasznos tudásra szeretne szert tenni, úgymond érdekelné részletesebben egy-egy adott téma. A lecke végeztével irány a TV, kezdődik a mindennapos sorozat, közben megnézzük a Facebook-ot is azért, mi történt a nagyvilágban. Vacsora asztalnál, vagy a TV előtt ülve.

Ha végiggondoljuk, hogy a fentebbi tevékenységek között mennyi időt töltött a gyermek ülve, akkor kijön, hogy ez bizony 14-15 óra. Rengeteg!

A gyerekek csontozata 18-20 éves korukig „formálható”, onnan viszont már csak korrigálható, így nagyon nem mindegy, hogy abban a 20 évben milyen külső erőhatások érik őket!

Magas elvárások az oktatásban

Sok ismerősöm panaszkodik, hogy irreálisan magas az elvárás a gyermekekkel szemben, sok a dolgozat, nehezek a tananyagok. Véleményem szerint ennek oka a mozgásszegény életvitel, a digitális-telefonos korszak, és az ülő életmód okozta problémákra való téves reagálás az oktatási intézmények felől. Egész nap a telefont nyomkodva folyamatos impulzusok érik a gyerekeket, így nincs szükség a kreatív megoldó képességükre, fantáziájukra, hiszen minden ott van előttük a Facebook-on, Instagrammon, Interneten. Kevesebbet mozognak, így az agyi aktivitás is csökken.

Mozgás szervrendszerük, és a benne rejtőző kialakult izom asszimetriák miatt nem lesznek képesek „energia hatékonyan” mozogni, mely plusz energiát emészt fel az egész napos teendők során, ami hosszú távon korai elfáradáshoz, fáradtságérzethez vezet. Emlékszel még, hogy gyerekként az egész napot végigrohantad megállás nélkül? Most meg azon gondolkozol, hogy a gyerekednek honnan van ennyi energiája? „Bezzeg amikor még fiatal voltam”. Amikor fiatal voltál, valószínűleg fára másztál, kinn voltál a játszótéren a barátaiddal. Sajnos ez az elfáradás érzet egyre korábban, már a tinédzser korban is jelentkezik a mozgásszegény életvitel miatt.

A gyermekek nem képesek úgy teljesíteni már, mint elődjeik anno. Ezt megvizsgálva a magyar oktatás válaszul megemelte a tanulmányi követelményeket, magasabbra tette a lécet, és növelte az órák számát. 10-20 éve mikor volt egy első osztályosnak hat – hét órája? Sajnos a problémára nem megoldást adott, hanem inkább még fát tett az égő tűzre: több és nehezebb tananyag egyenlő több üléssel és magolással. Ergo még kevesebb lesz a szabadidő arra, hogy a nebuló kimenjen egyet focizni a haverokkal. Később aztán rájött erre az oktatási rendszer, és megemelte a testnevelési órák számát, ami elvben nagyon jó ötlet, csak sajnos maga az anyag, és a mozgásrendszer, és a gyakorlataik nem felelnek meg korunk gyermekeinek. Némelyik feladatok csak gyorsítják a gerinc degenerációját, például a felülés, csak hogy egyet említsek. A testnevelés órák anyagainak egy részét olyan gyakorlatokkal kellene kitölteni, melyek kompenzálják az ülő életmód okozta káros degenerációkat. Itt hatalmas szerepet tudnánk adni a prevenciónak, megelőzésnek.

Gyermekkori elhízás

Egy a WHO által kiadott friss tanulmány szerint, mely a gyermekek és az elhízás közötti összefüggésekre, statisztikákra világít rá:

„Tízszeresére emelkedett az elhízott gyerekek és tizenévesek aránya 40 év alatt a világon. Negyven év alatt nagyjából 11 millióról 124 millióra ugrott az elhízott gyerekek és tizenévesek száma a világon, azaz több mint tízszeres a növekedés”

„Ha így folytatódik, 2022-re több lesz az elhízott gyerek és tizenéves, mint az átlagnál kisebb súlyú, akik jelenleg nagyjából 192 millióan vannak.”

„Magyarország jó úton jár a gyermekkori elhízás megelőzésében, hiszen 2010 óta nem nőtt a túlsúlyos és elhízott gyermekek aránya, de minden ötödik magyar kisiskolás még mindig túlsúlyos vagy elhízott.”

„Magyarország a 200-as világlistán – amelynek élén a legrosszabb helyzetben lévő ország áll – a túlsúlyos lányok viszonylatában a 99., az elhízott lányok arányát illetően a 85. helyen áll. A fiúk túlsúlyosságának, illetve elhízásának arányai szerint az ország az 50., illetve 54. helyen van.”

Komplett iparágak épülnek arra, hogy a már kialakult mozgásszegény életvitelt kompenzáljuk ilyen olyan edzésekkel, a rossz táplálkozási szokásainkat átalakítandó paleo, egészséges, kezeletlen biotermékek szorgalmazásával. Nagyon trükkös kis társadalomban élünk. Minden bolt alsó polcán van az édesség, amit gyermekünk szeme elé raknak, ezerrel mennek a reklámok a feldolgozott, fast-food termékekről. Majd akiket „felhizlal” a társadalom, később az egészségügyi problémák megjelenésével, más termékekkel, szolgáltatásokkal lefogyaszt. Így biztosítja kicsiny világunk a folyamatos fogyasztói társadalom nevelését.

A prevencióval, megelőzéssel már kevésbé foglalkozunk. Ennek véleményem szerint egy oka van: akkor figyelünk valamire, ha annak megfogható, szemmel látható tünete van. Ha fáj valahol, ha cukorbeteg leszek, ha magas vérnyomástól szédülök, ha nem bírok felmenni a lépcsőn. Bizony, ekkor tenni kell valamit, hogy „újra a régi legyek!” De miért nem előztük meg a bajt?

SMS nyak

A digitális világ fejlődésével egy SMS nyak nevű mozgásszervi járvány is fel (de inkább le) ütötte a fejét. Reggel munkába menet szoktam látni a diákokat, telefonnal a kezükben, valahogy így:

Egy ember átlagosan 4 órát tölt el telefon, tablet felett napi szinten. A nyakunkat hátulról támasztó izmok, szalagok, kötőszövetek ennek eredményeképp ezerrel dolgoznak azon, hogy az előretolt fejet visszahúzzák, így a fejünk súlyának többszörösét ellen tartsák a lefelé húzó erőhatásokkal szemben. Ez a pozíció hosszútávon a mozgás szervrendszerünknek, és a nyaki csigolyáknak sem fenntartható, így a nyaki gerinc – vállöv szimmetriája el fog tolódni.

Kobakunk súlya alap esetben 4-5 kg terhelést jelent, mely egyenletesen oszlik el a nyaki, és az alatta lévő csigolyákon. SMS-ezés közben 60°-ban előrehajtva fejünket ez a súly akár 40 kilogrammra, azaz tízszeres értékre emelkedhet. Mivel a fej előre-lefelé esik, nem egyenletesen az összes csigolyán elosztva 4-5 kg-nyi terhelést kap gerincünk, hanem 2-3 nyaki csigolyára jutó 40 kilogrammot.

Amerikai orvosok 20 év távlatában azt vélték felfedezni, hogy a nyaki, és az ebből adódó mozgásszervi degenerációk egyre fiatalabb embereket, tinédzsereket érintenek. Ez azért hatalmas probléma, hiszen 18-20 éves korig a gyermekek gerince, csontozata fejlődik, tehát formálható, csak nem mindegy, hogy milyen irányba.

A 10 évvel ezelőtt serdülőként SMS-ező, TV előtt ülő társadalom nagy része most keresi fel a legközelebbi mozgásterapeutát, masszőrt, rehabilitációs edzőt, rosszabb esetben háziorvosát rendszeres fejfájás, izomgörcsök, nyaki panaszok, fülzúgásos tünetekkel.

A mozgásszervi kutatók szerint a legrosszabb pozíció, amiben órákat el tudunk tölteni, az ülés közbeni SMS-ezés, telefonnyomkodás. Ha úgy vesszük, kis túlzással az iskolában töltött tankönyvek felé görnyedés is hasonló tevékenységet jelent gyermekeink számára.

Ha a fej előrébb esik a vállaktól, azaz eltér az optimális helyzetétől, testünk egész súlypontja előre fog esni, így ezt máshol (derék, térd, csípő, vállak, talp) kompenzálni fogja testünk. Ebből adódik, hogy egy rehabilitáció, mozgásterápia során a nyaki struktúra, a fej pozíciójának helyreállítása elengedhetetlen az optimális testtartás kialakításához.

Hogyan védekezzünk az SMS nyak kialakulása ellen?

• Próbáljunk meg kevesebb időt tölteni a telefonunk, tabletünk előtt
• Telefonon való beszélgetések helyett keressük a szociális, személyes kapcsolatokat
• Ha használjuk a telefont, emeljük fel fejünk elé. Erre vannak már kiváló alkalmazások, amelyek figyelmeztetnek a telefon dőlésszögére (Android telefonokhoz HeadUp! nevű alkalmazás)
• Asztalnál ülve tartsuk egyenesen magunkat, fejünket pedig a törzs természetes meghosszabbításában. Figyeljünk erre tudatosan, emlékeztessük magunkat a helyes testtartásra 30 percenként, ha kell, húzzuk ki magunkat. Körözzünk egyet hátra-és lefelé a vállunkkal, és “felejtsük ott” őket
• Kerüljük a hosszan tartó ülést. Ha mégis rákényszerülünk, néha álljunk fel, nyújtózzunk meg 30 percenként
• Rendezzük fejünk pozícióját. Ha már fenn áll az előre helyezett fejtartás, kérjük ki szakember, mozgásterapeuta segítségét
• Mozogjunk, sportoljunk, sétáljunk minél többet!
• Térjünk át az álló, mozgásingerben gazdag munkakörnyezetre. Iskola szempontjából is léteznek már hasonló jellegű kezdeményezések, projektek
• Mutassunk példát gyermekeinknek! A csöppségek a szülőkről vesznek példát, egyes szakemberek szerint a testtartás kialakulásában is nagy szerepe van a szülőkről másolt mintáknak. Kevesebb elektronikával vegyük körbe magunkat, tanítsuk meg a gyerekeknek a helyes testtartást.

Kezünkben a megoldás

A fentebb leírt negatív kicsengésű, korunkra jellemző tényekkel nem elkeseríteni akarom a szülőket, ellenben rá szeretnék világítani arra a felelősségteljes dologra, hogy a mi kezünkben rejlik a megoldás, gyermekeink egészsége, jövője! Ha mi nem teszünk ez ellen semmit, akkor kitől várhatják a segítséget? A prevenciónak, tudatos testtartásnevelésnek óriási szerepe van már gyermekkorban mind a szülő, mind pedig az oktatási intézmények részéről. A gyermek el fogja hinni, és meg fogja csinálni azt, amit a szülő, a tanár, a testnevelés oktató tanít neki, így kiváló lehetőség mind a jó, és sajnos a rossz dolgok átadására is.

A következő gondolatra épül ezen cikk is, amit jelenleg is olvasol:

Kérdezem: Ha tudjuk, hogy a hosszú távú ülés diabéteszt, rákos megbetegedéseket, kardiológiai problémákat, elhízást, máj és vese diszfunkciókat, mozgásszervi panaszokat, és még számtalan egészségügyi problémákat okoz, miért hagyjuk gyermekeinket napi 12-14 órát ülni iskolában, autóban, otthon?

Számtalan olyan lehetőség van, amivel megalapozhatjuk a fiatal generáció jövőjét, nézzünk ezek közül néhányat.

Mozgásingerben gazdag iskolai oktatás

„Az iskolákban a természetes emberi viselkedéssel szembe állítjuk gyermekeinket, amikor rájuk parancsolunk, hogy üljenek egész nap, és maradjanak csendben. Abba a hibába esünk, hogy amíg a gyerekek lehajtott fejjel ülnek az iskolapadban, és csöndben írogatnak, mi azt hisszük, hogy tanulnak. A diák nem azt jelenti, hogy egész nap ülni kell, és információt befogadni.”

Egyre több olyan program kerül napvilágra, melyek a gyerekek mozgását segítik elő az oktatási intézményekben. Mára köztudott, hogy a nagyobb mozgásingerű környezetben a diákok sokkal jobban teljesítenek, mintha egésznap az iskolapadhoz lennének láncolva. Álló, mozgásra késztető közeg kialakításával (wobble chair, fitball, álló iskolapad, mozgásprogramok óra elején) megdöbbentő eredményeket érhetünk el mind fizikai, mind mentális, és ami a legfontosabb, a prevenció terén egyaránt. Nézzük, milyen előnyökkel jár az, ha nem kényszerítjük rá a nebulókat, hogy egész nap az iskolapad felett görnyedjenek:

• A gyermekek több energiát használnak el, azaz több kalóriát égetnek el a nap folyamán, így csökken az elhízás mértéke (a túlsúlyos fiatalok akár 35%-al több kalóriát égetnek soványabb társaiknál)
• Kevesebb eséllyel alakulnak ki a későbbiekben ortopédiai degenerációk és diszfunkciók (gerincferdülés, mozgásszervi panaszok, ízületi problémák)
• Csökkenthető az elhízás, cukorbetegség, kardiológiai és rákos megbetegedések kialakulásának esélye
• Nagyobb teljesítőképességük van a nap folyamán az aktív környezet által
• A teszteken jobb eredményeket érnek el ülő társaikkal szemben, mely mind a személyes sikerélményekre, mind pedig magára az iskola megítélésére pozitív hatással lehet
• A mindennapi mozgás az oktatási intézményeknek hatalmas lehetőség arra, hogy egy átlagos intézményből magasan kvalifikált iskolává váljon
• A szülők szemszögéből nézve, ha jó tanuló a gyermek, kevesebb energiát kell felhasználni az estébe nyúló közös tanulásokra, így több idő marad az iskolán kívüli családi élményekre
• A tanulók figyelme, koncentráció képessége nő, ezáltal befogadóképességük is fokozódik, könnyebben tanulnak meg új dolgokat
• Izgatottan várják azokat az órákat, melyekben a tanárok különféle mozgásprogrammal gazdagítják a tananyagukat
• A gyerekek szívesen fognak iskolába járni, nem érzik tehernek az oktatást

Az alábbi mozgásprogram Amerikában már elterjedt, lényege, hogy 3-5 alkalommal egy nap a tanárok felállítják az iskolapadból a diákokat, és egy videó segítségével különböző aktív mozgásokat, játékokat végeznek pár percben. Ennek az innovációnak hála 3-4 perc árán nyerünk 40 percnyi megemelkedett figyelmet a nebulók felől:

http://naplusa.org/physical-literacy/brainergizers/

A StandUp Kids célja, hogy 10 éven belül minden oktatási intézményben álló iskolai környezetet alakítsanak ki, hogy kompenzálják az ülő életmód, és az inaktivitás okozta következményeket:

http://standupkids.org/

A mai világban mindkét szülő reggeltől estig dolgozik, így kevesebb energia, figyelem jut sajnos a gyerkőcökre felőlük is, mely nem a szülők, hanem a társadalom, a társadalmi elvárások hibája. Ennek ellenére fontos a példamutatás az otthoni közegben is, ösztönözzük a gyerkőcöket a számítógép, TV helyett a sport okozta örömök szerzésére is.

Meg kell adnunk minden lehetőségek a fiatal generációnak a mozgásra, hogy produktív, egészséges fiatal felnőttként vághassanak neki a nagyvilágnak.

Írta: Horváth Szabolcs