A realitás túl van értékelve

Egyre többször hallom, hogy az emberek az irreális elvárások veszélyeiről beszélnek.

“Ha nem mondjuk meg az újonc fitnesz fanoknak már az elején, hogy mi lehet egy “reális” cél, akkor csalódni fognak és abbahagyják az edzést”.

NEM.  Ha valami, akkor szerintem ez a gondolkodásmód többet árt, mint használ.

A gyerekek azért kezdenek el kosárlabdázni, mert olyan jók akarnak lenni, mint a srác a helyi ificsapatból?

NEM.

Azért kezdenek el játszani, mert Michael Jordan, Lebron James vagy Steph Curry akarnak lenni.

Arnold.  A testépítés definíciója egy személyben.  Valószínűleg emberek millióit inspirálta arra, hogy elkezdjenek edzeni.  De mivel a legtöbb ember soha nem fog úgy kinézni, mint Arnold, ez rossz dolog, nem?

Amikor elkezdtem edzeni, az old school testépítés királyai voltak számomra is az ideálok, a motivációm forrása.  És amikor elkezdtem edzeni, azt akartam elérni, amit ők, nem azt, amit a helyi edzőterem átlagemelője, ami “reális” cél lett volna.

Persze az évek során felismertem, hogy soha nem fogom ugyanazt elérni, amit azok a srácok…

Vajon mély depresszióba estem, és abbahagytam az edzést, amikor rájöttem, hogy soha nem fogok úgy kinézni, mint Ronnie Coleman , vagy sosem fogok 500 kilót felemelni?  Egyáltalán nem, mert ezidő alatt önmagamhoz képest rengeteget fejlődtem,  és elértem azt a pontot, hogy önmagáért szerettem az edzést .

Lehet, hogy egyesek csalódnak és kiábrándulnak?

Persze.

De ezek azok az emberek, akiknek eleve nem volt fogalmuk a valóságról.  “Ó, én már 6 hónapja edzegetek és még nem vagyok színpadképes. Akár fel is adhatnám.” Nulla szimpátiám van az ilyen emberek iránt.  Az alapvető problémájuk nem a nagyra törő célok: Hanem az elvárás, hogy eredményeket érjenek el munka és időbefektetés nélkül.

Törekedhetsz arra, hogy a legjobb legyél, de ha azt hiszed, hogy hosszú hosszú évek munkája nélkül érsz el oda, akkor illúziókat kergetsz.

Én több mint 15 éve látogatom az edzőtermet, de még nem értem utol egyik bálványomat sem.  Zavar ez engem?  Egyáltalán nem.  Amikor rájöttem, hogy gyakorlatilag nincs esélyem elérni ezt a szintet, egy pillanatra elkeseredtem, de túltettem magam rajta.

Még nem találkoztam senkivel, aki bármilyen sportágban elit teljesítményt ért volna el anélkül, hogy ne lettek volna nagyra törő elvárásai, és ne mert volna merész célokat kitűzni. Definíció szerint bármiben a csúcsra jutni nem “reális”.  És emberek mégis megteszik.

Persze, tűzz ki reális, rövid és közepes távú célokat.  Ezek folyamatos elérése segít abban, hogy a pályán maradj és motiváld önmagad.  De ha hosszú távon nagy dolgokat akarsz elérni, először el kell fogadtatni önmagaddal, hogy olyan célokat tűzz ki, amelyek talán egy kicsit őrültségnek tűnnek.

A nap végén mi a rosszabb? Az emberek lelkesíteni valami fantasztikus dolog elérésére vagy a középszerűség erőltetése, az emberek megszólása a sikereikért és a nagyszerűségre törekvés kinevetése?

Szerintem a válasz egyszerű.

Szücs Péter – Személyi edző

SPEEDFIT – Fitnesz Mindenkinek!