"A test a lélek temploma"

Jó harminc évvel ezelőtt, első otthoni „edzőtermem” falát egy fekete-fehér, bekeretezett poszter díszítette, melyen a hetvenes évek egyik legjobb testépítője, Frank Zane pózolt. Pontosabban nem is pózolt, „ellazultan” állt a tengerparton, s engem lenyűgözött elegáns, esztétikus, fantasztikusan izmos teste. Akkoriban még nem volt internet, így komoly kutatómunkámba került, míg kiderítettem, ki ő valójában. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez az ember nemcsak kiváló sportoló, hanem intelligens, művelt fő is, aki három különböző egyetemen szerzett diplomát( kettőt pedagógiából, egyet pszichológiából ), s ez rám- mostanra szintén többdiplomás pedagógusra- nagy hatást gyakorolt.

A test(sz)építés eredeti eszméje önmagunk testi és lelki tökéletesítését hirdette, és az olyan nagy bajnokok, mint Frank Zane, világszerte emberek millióinak szolgáltak és szolgálnak ideálul értékeikkel, törekvéseikkel, eredményeikkel.

„Testünk a lelkünk temploma!”-hangoztatja szinte valamennyi fórumán a ma már hetvenöt éves Zane, aki huszonkét éves sportolói pályafutása során valamennyi jelentős testépítői címet megszerezte ( ideértve a Mr.Olympia, Mr. Universe és Mr. America titulusokat), számos könyvet írt, tanfolyamokat , edzői és táplálkozástudományi kurzusokat tartott.

Korábban hosszú órákon át tanulmányoztam ennek az embernek az „életművét”, s lenyűgözött mindaz a precizitás, önfegyelem, kitartás és gyémántkemény akaraterő, mellyel az önmegvalósítás egyre magasabb fokára hágott. Minden egyes edzését edzésnaplóban rögzítette, elemezte, vegyészi pontossággal és kiszámítottsággal ötvözte, arányosította az egyes táplálékiegészítőket, és- ami -számomra talán a legelragadóbb- nemcsak az elméjében „élt”, hanem amikor csak tehette, utazásokat tett a „spirituális szívébe”, vagyis meditált.

Minden, magasabb szellemi értékeket magáénak valló, s azok elérését szem előtt tartó emberi mivolta „ellenére”, vagy éppen azok miatt  sem veszítette el jó értelemben vett vagányságát, humorérzékét. Pár éve az egyik Arnold Expón ( Columbusban) , amikor a standján vélhetően  már több száz /ezer emberrel beszélgetett, tanácskozott, elege lett mindenből… Hirtelen „hátat fordított a közönségnek”, előkapta  szájharmonikáját, s dzsesszmotívumokat kezdett játszani mindenki megdöbbenésére!

Bravó Frank, vagány vagy! :-)

Írta: Bögi Viktor