Az edzés ízületről-ízületre való megközelítése

Egy nemrégiben lefolytatott beszélgetésünkben az edzés testre gyakorolt hatásáról, Cook az általam valaha hallott legmegvilágosodottabb gondolkodásról tett tanúbizonyságot.

Gray és én az ő funkcionális mozgás teszt módszerének tapasztalatait vitattuk meg, a test különböző ízületeinek az igényeit, és hogy milyen összefüggésben áll egy adott ízület az edzéssel. A Cook-féle funkcionális mozgás teszt egyik nagyszerűsége abban rejlik, hogy megkülönböztethetjük a mobilitási és a stabilitási problémákat. Cook gondolatai letisztultak voltak és arra a felismerésre vezettek, hogy az edzés jövője talán az ízületről-ízületre való megközelítés és nem a mozdulat alapú megközelítés. (Míg a testépítés ma ott tart, hogy a mozgásokat általában igyekszik "izolált" izom edzésre és külön napokra szétbontani, addig a funkcionális "igazi" testedzés mozgásokra épít — például nem vacillál azon, hogy a felhúzás hát, vagy láb gyakorlat, hanem tudja, hogy összetett csípő feszítő mozdulat, amely az egész hátsó mozgásláncra hat — és Boyle most még ennél is újabb megközelítést vázol fel. – a szerk.)

Gray test analízise célratörő volt: az ő agyában a test nem más, mint egy halom ízület. Minden ízületnek, vagy ízület sornak specifikus funkciója van és egyben specifikus, előre megjósolható szintű működési zavarra hajlamos. Ennek megfelelően minden ízületnek specifikus tréning igénye is van. A következő táblázat a test ízületeit vizsgálja meg alulról fölfelé:

forras és a cikk folytatasa:http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_01_63_uja_441_edzes_izuletrol_izuletre.php