Csontritkulás – a néma járvány

Legtöbbször involuciós (menopauza utáni és szenilis, öregedési), ritkábban szekunder (másodlagos) osteoporozis alakul ki. A másodlagos osteoporozis emelkedő tendenciájáért számos betegség (krónikus bélgyulladások, mellékpajzsmirigy túlműködés, rheumatoid arthritis, vese és májbetegségek, fiatalkori diabétesz) mellett a korszerű gyógyszerek (szteroid fájdalom és gyulladáscsökkentők, rák és epilepszia gyógyszerek, hormonok, véralvadásgátlók, vízhajtók, stb.) mind nagyobb mértékben felelősek.

A csontritkulás folyamata hosszú időn keresztül tünetmentes lehet, ezért is nevezik a szakirodalomban alattomos, néma járványnak. Többnyire csak 55-60 év után lesz a csontkárosodás olyan mértékű, amely mikroszkopikus és makroszkopikus törésekhez, nyaki, háti, csípőtáji és más helyeken fellépő, változó, gyakran igen súlyos fájdalmakhoz csontdeformitásokhoz, a mozgás és önellátó képesség beszűküléséhez vezet. Nem kevés azon betegek száma, akik fizikai függőségbe kerülnek, mások felügyeletére és ápolására szorulnak, sőt magatehetetlenné válnak. A csípőtöröttek fele élete végéig állandó ellátást igényel, 20 %-uk nemzetközi adatok szerint egy éven belül meghal. Svédországban a törés utáni ötödik évben a betegek 41 %-a, Magyarországon (Országos Traumatológiai Intézet) a csípőtöröttek egyharmada volt életben.

A nem jellegzetes tüneteket okozó csontkárosodás gyakran csak akkor kerül felismerésre, amikor már kisebb erőbehatásra törés lép fel, sőt időnként még ilyenkor sem, és csak az újabb törés hívja fel a figyelmet a háttérben levő osteoporozisra. A törések utáni újabb töréskockázat akár 8-10-szeres is lehet.

Néhány évtizede a testtartásbeli változásokat, a testmagasság csökkenést, a meggörbült hátat, a bicegést, gyakran visszatérő időnként súlyos csont-ízületi fájdalmakat az őszüléssel, ráncosodással, hallás- és látáscsökkenéssel, memóriazavarokkal együtt még az öregedés mindannyiunkat érintő elkerülhetetlen végzetének tartották, és nem egy elkerülhető betegség, a csontritkulás tünetegyüttesének. Az elmúlt években azonban bebizonyosodott, hogy a csigolyatest zsugorodások, a csípőtáji törések és más csontelváltozások nem tekinthetők csupán a korral járó és csak a nőket érintő megbetegedésnek.

Több európai országban olyan adatok kerültek felismerésre, amelyek szerint a csontritkulásos törések gyakorisága megdöbbentően gyorsan, a népesség elöregedéséhez képest sokkal gyorsabban növekszik. Angliában, az 1960-as években 10.000 csípőcsonttörés volt évente, amely szám mostanra elérte a 60.000-et.

A csontritkulás riasztó népbetegség. A csontritkulás egyre növekvő népegészségügyi probléma, káros társadalmi, családi és egyéni gazdasági és szociális következményekkel. A csípő, gerinc vagy alkar hátralévő élettartamra vonatkozó törési kockázata 50 éves korban az Egyesült Királyságban a nőknél 40%, a férfiaknál 13 %, Svédországban 46 %, ill. 22 %, azaz a meggyengült csontállomány következtében minden nő és minden 5-7. férfi csontja 50 év felett törni fog. Az osteoporotikus csonttörésekben a lakosság 20 %-a, a 80 éves kor felett 50 %-a meghal.

Előrejelzések szerint az egészségtelen életviteli szokások és az életkor kitolódása miatt az elkövetkező 50 évben a csípőtáji és csigolyatörések számának megháromszorozódása várható, amelynek ellátására a XXI. század egészségügyének, egyben a lakosság egyik legnagyobb kihívása lesz. A helyzet súlyossága miatt a WHO (Egészségügyi világszervezet) ezen tendencia mérséklését célozva évtizedünket a Csont és Ízület Évtizedének nyilvánította.

Figyelmeztetni kell a lakosságot, akár véglegesen meg is nyomorodhat!

Bár a magyar média és más fórumok sokat foglalkoznak a kérdéssel, a lakosság, de az egyes emberek tudata, tudatos cselekvése szempontjából ez az információátadás a statisztikák tükrében eddig meglehetősen hatástalannak tűnik (valószínűleg a módszer rossz). Hazánkban ugyanis már 640 ezer nő és 300 ezer férfi szenved csontritkulásban. A legújabb adatok szerint nemzetközi viszonyításban is magas számban, 12.200 csípőtáji törés, 5.700 csigolyatörés, 35.000 alkartörés és 11.600 felkarcsonttörés fordul elő évente.

Különösen az első két megbetegedés esetén a diagnosztika és terápia, a táppénz, a munkaképesség csökkenés, a rokkantosítás, az önellátás vagy gondozás megszervezése, a lakás átalakítás, a gyógyszerköltségek, a csonttörések más betegségeket előidéző hatása stb. igen nagy problémát jelentenek. Ezért a csontrendszer felépítésével, működésével a csontritkulás megelőzésével kapcsolatos, az embereket egyénenként is megérintő információátadást tovább kell folytatni, hatékonyabban.

Mert a csontritkulás folyamata lassítható, súlyos szövődményei megelőzhetők!

Forrás:egészségmegorzes.hu