Fitnesz történet…

Elég régen írtam, de az elmúlt hetekben egy kicsit összegabalyodtak a dolgaim. Van úgy, hogy az ember elfeledkezik a fontossági sorrendről és egy kis összevisszaság támad az életében. Ilyenkor nehéz koncentrálni bármire is, úgy éreztem, mintha minden kicsúszna a kezeim közül és semminek se tudok megfelelni, se a családnak, se a sportnak, se munkának. Ez engem nagyon, de nagyon tud frusztrálni, (és sajnos  ilyenkor evési kényszer jön rám). Valahogy nem találtam magammal az összhangot, nem voltam semmivel sem elégedett, talán egyedül a munkában éreztem egy kis menedéket, de az sem volt az igazi, mert amíg edzéseket tartottam, a saját edzésemről megfeledkeztem. Az pedig nagyon idegesítő, hogy miközben másokat kőkeményen megizzasztasz, magadat meg elhanyagolod. De szerencsére most már rendeződni látszik minden.

   A hét végén elgondolkodtam: mit is akarok, miért álltam le, miért nem figyeltem magamra?  Nos a válasz egyszerű volt: mert nyavalyogtam ahelyett, hogy tettem volna a dolgomat. Pedig hiába tény, hogy nincs sok ideje az embernek, akkor is csinálni kell, menni előre, különben előtérbe kerülnek a rossz szokások, a lustaság, nemtörődömség. Ezt nem szabad hagyni! Bármilyen sok munkánk, problémánk van, találni kell a nap folyamán egy-két órát, ami csak a miénk – erre a hét végén jöttem rá. Legyen az egy jó edzés, egy fürdő vagy egy jó film megnézése, de kell a kikapcsolás. Most  ott volt nálam a legjobb barátnőm és dumáltunk, csajos filmeket néztünk, akkor éreztem meg, mennyire hiányoztak a magamra szánt órák. Ezért a hetemet is úgy terveztem, hogy jusson időm magamra is.

   Hétfőn fél órát kardióztam, kedden anyukáméknál voltam. Szerdán rendes edzésem lesz, csütörtökön kardió és egy pici combozás. Pénteken megint fél óra kardió, szombaton, vasárnap edzés. Emellett eldöntöttem, hogy csütörtökön megyek szaunázni, relaxálok és méregtelenítek egyet.

   Szóval nekem az elmúlt hét vége sokat segített abba, hogy rájöjjek, mi is a problémám és hogyan tudom azt orvosolni. Egy a lényeg: arról az útról, amit kitűztél magadnak, nem szabad letérni, mert visszatalálni sokkal nehezebb. Persze megállhatsz, viszont nagyon nehéz utána megint elindulni legyen szó akár edzésről, munkáról vagy családról. Inkább lassíts, de ne állj meg! Magamon tapasztaltam,  milyen rossz érzés kerít hatalmába, ha az akaraterőt hagyod elillanni. De most úgy érzem, minden oké és csak előre szabad menni.

Kata

edző