Edzés

Egy ideje (közép) haladó szinten tréningezel az edzőteremben. Kellő alapossággal ismered a gyakorlatokat, odafigyelsz arra, mit eszel, s ennek megfelelően „valamivel” jobban nézel ki, mint veled egykorú, sporttal kevésbé foglalkozó embertársaid.

Először is el kell különítenünk a fájdalmat. Legyen szó, nyaki, derék, vagy térdfájdalomról. A legtöbb esetben a nem megfelelően megválasztott súly, túl sokáig tartó nagyon nagy terhelés, valamint a nem megfelelően végrehajtott és kivitelezett gyakorlatok állnak a háttérben, de ezeken kívül természetesen lehetnek más, akár komolyabb tényezők is.

Az erőnléti edzésnél a cél eléggé egyértelmű. Használj jó technikát, érd el a kijelölt ismétlésszámot, és ha túl könnyűvé válik az adott ellenállás, adj hozzá plusz súlyt és ismételd meg. Ez az, ami összességében az erő és az izomzat növekedését eredményezi.

Hányszor hallottad már, hogy a fejlődés érdekében folyamatosan változtatni kell az edzésprogramodon? Hogy a növekedés érdekében „össze kell zavarnod” és „sokkolnod” kell az izmaidat, rendszeresen alávetve őket új gyakorlatoknak és edzéseknek?

Rendszerint a túl nagy súlyok használata együtt jár a kis mozgástartománnyal. Főleg lábtolón igaz ez, ahol aztán meg lehet pakolni a gépet, ha nem használod ki a teljes mozgástartományt. Nincs ember, akinek az egójának ez ne tenne jót.

Tizenöt sportoló volt szétszórva a teremben. Mindenki Ariel Gideont nézte. "Szteroidokat fogunk adni nektek" - hazudta. 1972-ben jártunk, és Ariel éppen egy tanulmányt végzett az atlétikai teljesítményről a kutatótársával, William Saville-lel. Ezen a bizonyos napon a két férfi érdekes ajánlatot tett a sportolóknak.

A héten az edzőteremben meghallottam, ahogy két ember beszélget egymással az edzésprogramjukról. A beszélgetés valahogy így zajlott:

Kérdezz meg bárkit, aki valaha az edzést használta arra, hogy drasztikus változást hozzon az életébe, ő valószínűleg azt fogja mondani, hogy a következetesség a hosszú távú siker alapja.

A kitörések megítélése a testépítés és fitnesz történetében meglehetősen változó. Hogy csak két hírességet említsek: a hatszoros Mr. Olympia, Dorian Yates kifejezetten ellenszenvvel viseltetett irántuk, s ahogy egy interjúban kifejtette, „soha, egyet sem végzek!”.