Lépjünk túl a korlátokon! 1.rész

A talán riasztó adat ne tévesszen meg senkit, hiszen gondoljanak bele: amikor valaki először kiteszi a testét egy új terhelésnek/edzésnek, akkor a szervezete az izmok, inak és egy sor képesség fejlesztésével „fel fogja magát készíteni” a következő tréningre/stresszhelyzetre. Ez így megy egy relatíve rövid ideig, utána új sokkokat, új eljárásokat és metódusokat kell alkalmazni ahhoz, hogy a fejlődés folyamatos vagy legalábbis közel folyamatos legyen, ellenkező esetben beáll a sokakat érintő stagnálás. Nyilvánvalóan értelmetlen lenne állandó fejlődést várni testünktől, hiszen a holtpontoknak is megvan a maguk szerepe, szervezetünk ugyanis ilyenkor veszi számba mindazt, amije van, s felépíti azt a bázist, amelyből kiindulva eljuthat a következő fejlettségi szintre.

Két tényezőt mindezek mellett is érdemes figyelembe vennünk. Egyrészt ennek az állapotnak nem szabad túlságosan gyakran megjelennie, másrészt pedig nem szabad túlságosan hosszú ideig tartania. A jó hír az, hogy egy kis tervezéssel elakadásaink számát optimális szintre tudjuk hozni. Jöjjenek a megfontolandó tanácsok!

1.A szükséges odafigyelés

Mese nincs, mindennapi életünk szerves részévé kell tennünk az edzéseket, ezen túlmenően pedig az egyes tréningeket a „most edzek, és mással nem foglalkozom” elve alapján kell végrehajtanunk. Ha gyakorlatvégzés közben telefonálunk, aktuális élményeinket ismertetjük a többiekkel, vagy éppen életünk nagy problémáját ott és akkor szeretnénk megoldani, nyugodtan búcsút mondhatunk kitűzött céljaink elérésének, azokat ugyanis sem rövid, sem hosszabb távon nem fogjuk elérni. Ha már egyszer időt , pénzt és energiát fektetünk egészségi állapotunk javításába, akkor dolgozzunk önmagunkra figyelve, befelé „fordulva” ,mindig szem előtt tartva konkrét céljainkat. Az előbb leírtak természetesen nem jelentik azt, hogy az edzőterem nem alkalmas emberi kapcsolatok kialakítására, vagy ott nem érezhetjük jól magunkat, mindössze arról van szó, hogy koncentrációnk és mentális fókuszunk döntő többségét önmagunknak „adjuk”, s ne pazaroljuk feleslegesen!

Folytatása következik!