Miért eszel többet, mit szeretnél?

Vége a húsvéti ünnepeknek, amit az evési és súlyproblémákkal küzdők többsége valószínűleg megkönnyebbült sóhajjal, rosszabb esetben újabb „akkor majd holnaptól”-fogadalmakkal vesz tudomásul. Ők ugyanis ezeket a napokat rettegve élik meg: egyrészt a sokféle kalóriadús étel látványa, az állandó kínálgatás próbára teszi önkontrolljukat, másrészt a családi összejöveteleken minimum feszélyezve érzik magukat, ami akár konfliktusokhoz is vezethet.

Ezek az alkalmak valójában felerősítve mutatják meg azokat a lelki, személyiségbeli hiányosságokat, amelyek a hétköznapokban is ott állnak a fogyásra tett próbálkozásaink kudarca mögött – mondta el dr. Lukács Liza szakpszichológus. Az evés és a fogyás pszichológiai összefüggéseit a szakember valós, érintettektől származó példákra adott magyarázataival vettük sorra:

„Már félórája el kellett volna indulnom, mert a párom vacsorával várt otthon, mégsem tudtam lezárni a beszélgetést a kollégámmal. Csak mondta és mondta a magánéleti gondjait, én meg nyeltem a dühömet. Otthon persze sértődötten fogadott a férjem, én meg kétszer annyit ettem a spagettiből, mint szerettem volna.”

A határhúzás a legtöbb túlsúllyal rendelkező embernek problémát jelent. Ennek legtipikusabb formái a nemet mondás képtelensége, a túlzott befolyásolhatóság, a megfelelés fontossága és az, hogy nehezen hozunk döntéseket. Akikre ez jellemző, a negatív élményeken sokáig rágódnak, és könnyen magukra veszik mások negatív lelkiállapotait. Túl azon, hogy az ezekből keletkezett belső feszültség túlevésekhez vezet, a határképzési hiányosságoknak a táplálkozásukban is vannak jól fellelhető jelei: nem tudják időben abbahagyni az evést, nem tudnak az ételek közül választani, ezért a legtöbb étkezéskor többet esznek, mint amennyire biológiailag szükségük van.

„Úgy érzem, hogy mindig mosolyognom kell, hogy elfogadjanak. Én még akkor is nevetgélek, ha megbántanak vagy a testsúlyomon élcelődnek a családtagok. Stresszhelyzetben, amikor félek, akkor is inkább vigyorgok, nehogy sebezhetőnek gondoljanak. Aztán a nap végén az  összes negatív érzésemet az evésben vezetem le, így oldom a feszültséget. Belül, hogy ne legyen másokkal konfliktus. Így viszont magamat gyilkolom.”

Szintén általánosnak mondható jelenség a testsúlyproblémákkal küzdő embereknél (de ide tartoznak az anorexiások és a bulimiások is), hogy nem merik kifejezni – elsősorban a negatív – érzéseiket, mint például félelem, harag, szomorúság. Ennek több oka is lehet: az egyik, hogy gyermekként nem láttak megfelelő mintát erre, mert a szülők nagyon vigyáztak, hogy ne legyen tanúja a családon belül előforduló hétköznapi konfliktusoknak. A másik ok a túlzott megfelelésigény, megpróbál úgy viselkedni, ahogy szerinte azt mások elvárják tőle. Harmadikként: az evési problémákkal küzdőknél gyakran találkozunk azzal, hogy gyermekként egyfajta megküzdési stratégiaként elnyomták az érzéseiket, ezzel védve önmagukat a fájdalmas élményektől. Felnőttként a ki nem fejezett érzelmeket pedig vagy az étellel együtt „lenyelik”, vagy állandó „jutalomfalatokkal” vigasztalják önmagukat.

„Nem tudok várni. Mindent azonnal akarok. Ha sorba kell állnom például a postán vagy dugóba kerülök, fel tudnék robbanni. Az ételekkel is így vagyok, ezért eszem legtöbbször azt, ami éppen a kezem ügyébe kerül és leggyorsabban meg lehet enni. Ezek pedig sajnos nem a legegészségesebb ételek.”

A súlyproblémával együtt gyakran jelenik meg feszültségkezelési probléma: a személy nem tudja önmagát megnyugtatni és stresszként él meg minden olyan helyzetet, amely nem úgy alakul, ahogyan azt előre eltervezte vagy elvárta. Ilyenkor viszont ételekkel vagy rágcsálással vezeti le a feszültséget, rendszerint a nap végén vagy hétvégén. Bármilyen probléma merül fel, azt azonnal akarja megoldani, ezért sokszor elhamarkodottan cselekszik, amitől még feszültebb lesz.

A súlytöbblettel rendelkező emberek gyakran megkapják kritikaként, hogy nincs elég akaraterejük, kitartásuk. Az önkontroll problémája nemcsak a feszültségkezelésben, hanem az evésben is megmutatkozik. Aki sok koplalós diétán van túl, elkezd rettegni az éhségtől, és ezért még azelőtt eszik, hogy biológiailag megéhezett volna. De a telítettség is zavarja őket, mert a hízással hozzák összefüggésbe. Az éhség és a jóllakottság érzékelése az önszabályozás része, amely hozzájárul a megfelelő önkontroll kialakításához.

Sokan most, az ünnepek után fogadkoznak, hogy majd másnaptól diétáznak, és akkor a nyári bikiniszezonra sikerül leadniuk a gyűlölt súlyfelesleget – közülük csak nagyon kevesen fognak tartósan lefogyni. Inkább kezdjünk el nemet mondani, tanuljunk meg várakozni, megnyugtatni magunkat ételek nélkül, és ne szégyelljük kifejezni az érzéseinket – és akkor idén sikerülni fog!

Forrás: www.nlc.hu