Mindenkinek más sport jó

A szív- és vérkeringési rendszer is öregedik, kimerül, és a külvilág kihívásaihoz egyre
kevésbé képes alkalmazkodni, ha nem megfelelően edzük. Még ha a következmények nem is olyan súlyosak, mint amilyen egy szívinfarktus, az erőnlét hiánya éppen az öregség idején rontja az élet minőségét.

Az öregedési folyamatok természetesek, azonban az, hogy milyen mértékben épül le egy ember, bizonyos határokon belül befolyásolható. A helyes és következetesen gyakorolt egészségfenntartó sport mérsékli a folyamatokat, jobb életminőséghez vezet, fiatalabbá, aktívabbá, jobb teljesítőképességűvé és életigenlővé tesz. Az egészségfenntartó sport a külső testi mozgás mellé nagyobb ‘belső’ mozgást, koncentrálóképességet, fantáziát, kreativitást és életörömöt biztosít. És most nézzük, hogy melyik sport milyen életkorban ajánlatos!

30 és 40 év közöttieknek

Harmincéves kor felett a lakosság kétharmada nem mozog rendszeresen! Míg ez a mozgáshiány a hétköznapokban és a hivatás terén még alig látható és érezhető, addig a szervezet csekély teljesítőképessége egyértelműen felismerhető a testi igénybevétel öt különböző formájában: a kitartásban, az erőben, a mozgékonyságban, a gyorsaságban és a koordinációs képességben. Az erő, a mozgékonyság és a gyorsaság sportolás nélkül hamar megcsappan. A nők kétségtelenül aktívabbak maradnak, mint a férfiak. Ekkor elsősorban a kitartást növelő sportfajták a fontosak, mert ezek erősítik a szívet és a vérkeringést. A teljesítményorientált és az élsport ideje legkésőbb 35 éves korban lejár. Mindenkinek, aki eddig labdajátékot űzött, valamilyen egészségfenntartó sport után kell néznie. Az öregfiúk focicsapatában vagy éppen egy női röplabdacsapatban hetente egyszer játszhatunk, de ez nem elegendő ahhoz, hogy a kezdődő elhízást megfékezzük, a mozgékonyságot növeljük, a szív teljesítőképességét megőrizzük. Aki korábban teniszezett, képességeit edzések keretében ismét felfrissítheti, hiszen a tenisznek jellegzetes játékstílusa van, s jót tesz a koordinációs képességnek és az izomzatnak is. Ezenkívül a biciklizés és a kocogás is kínálkozik. Ha valaki kedvét lelte a labdajátékokban, annak rendszerint a futás is élményt okoz. Hetente kétszer félórás kocogás bizonyos pulzusszámmal már jó kezdet. Ezt a pulzusszámot úgy számolhatjuk ki, hogy 180-ból kivonjuk az életkort, tehát 30 évesen ez 150 szívverést jelent.

40 és 50 év közöttieknek

Legkésőbb negyvenévesen már rendszeresen és intenzíven kell sportolnunk. A testedzés ugyanis ­ az egészséges táplálkozás és az értelmes kikapcsolódás mellett ­ a legjobb életelixír, ami létezik. A munkában és a családban egyre magasabb teljesítményt várnak el, ami gyakran stresszel jár, a koleszterinszint emelkedik, a vérnyomás romlik, a has kidomborodik, az alak torzul, és jelentkeznek az első egészségügyi problémák is. Valamilyen kitartást növelő sport ilyenkor már elkerülhetetlen: ilyen a kocogás, a gyaloglás, az úszás, a hegymászás, a hosszút távú sífutás, az evezés, vagy egy kitartást növelő edzőgép használata. A minimális mennyiségű edzés hetente kétszer, de inkább háromszor 20 perc. Továbbá sportjátékként szóba jöhet a tollaslabda, az asztalitenisz (vigyázzunk az ízületekre!) vagy a golf. Az edzések megkezdése előtt fontos, hogy az orvos egy általános kivizsgálással igazolja, minden rendben van-e velünk. A támasztó- és mozgásrendszer összekötő izmait sem szabad elhanyagolni, ezért otthon végezzünk minden testrészt megmozgató, erősítéssel egybekötött tornát vagy járjunk fitnesscentrumba. A gyenge izomzat ugyanis kedvez az ízületi panaszoknak és a hátfájdalmaknak.

50 és 60 év közöttieknek

A rendszeres tornázás nyújtó-erősítő gyakorlatokkal, köztük könnyű kézisúlyzókkal is egyre fontosabbá válik, mert ebben az életszakaszban a motorikus képességek, az erő, a mozgékonyság, a hajlékonyság és a koordinációs képesség gyorsan hanyatlik, ha nem teszünk ellene semmit. Ha hiányzik a rendszeres testedzés, akkor az egészségi állapot is romlik, könnyebben előfordulhatnak esések, sérülések és balesetek. A torna mellett feltétlenül választanunk kell egy kitartást növelő sportot is. Ezt legalább hetente kétszer 30 percen át gyakoroljuk, az 55 évesek 125-ös pulzusszámmal (180-ból az életkor). A sportolás közben a pulzust néha-néha mérni kell ­ a nyakon vagy a csuklóízületnél 15 másodpercig számoljuk a szívverést, majd a kapott számot néggyel szorozzuk meg, mindehhez egy kicsit le kell állnunk ­, hogy a mérce ne legyen túl alacsonyan, de túl magasan sem. Hiszen aki igazodik saját pulzusszámához mint egyfajta szívritmusmérőhöz, nemigen kell félnie attól, hogy az edzések során szív- és érrendszeri problémái lesznek, vagy netalán összeesik, ami az óvatosság nélkül sajnos előfordulhat. Ezért ajánlatos a rendszeres, egészségfenntartó edzésekre magunkkal vinni egy pulzusszámláló órát, amely mutatja a szívverések számát, és sípol, ha nem erőltetjük meg magunkat eléggé, vagy éppen túlzásba visszük a mozgást.

Ebben az életszakaszban jól bevált, kitartást növelő sport az úszás, a gyaloglás, a biciklizés, a hosszú távú sífutás, a túrázás és a táncolás. A kocogást fokozatosan csökkenteni, illetve szüneteltetni kell, mert futás közben minden egyes láblendítéskor a szokásos testsúly kétszerese nehezedik az ízületekre. Éltesebb korban ez túlterheli az ízületeket és ízületi gyulladáshoz vezethet.

Akinek kevés ideje van, beszerezhet egy egész testet megmozgató otthoni edzőgépet, amelylyel mindhárom fitnesskomponens ­ a kitartás, az erőnlét és a mozgékonyság ­ egyidejűleg fejleszthető. Sportegészségügyi szempontból különösen ajánlatos például egy sífutó edzőgép, amely ezzel a sporttal járó mozgást utánozza. A rendszeres gyakorlás a teljes testet átmozgató gépen hozzájárul a vérnyomás és a koleszterinszint javulásához, az energiafelhasználással ­ amely fél óra alatt 500 kcal-t jelent ­ hatékonyan segít a fogyásban, és közben az ízületeket is jobban kíméli, mint más otthoni edzőgép. Ráadásul a sífutógépen végzett edzés egyben kikapcsolódás is, mert nem annyira monoton és egyoldalú, mint sok más gép, például a szobabicikli.

60 év felettieknek

Ilyenkor már minden szerv öregedése felgyorsul. A mozdulatok lassúbbá és visszafogottabbá válnak, a test bizonyos merevséget ölt. Az okok között szerepel az izomerő nagymértékű gyengülése, a mozgékonyság fokozott csökkenése, az aktív és a passzív mozgásrendszer rugalmasságának jelentős visszaesése. Sokan ezért úgy vélik, hogy 60 évesen véget érhet az egészségfenntartó sport. Ennek épp az ellentéte igaz: minél idősebb az ember, annál fontosabb a rendszeres, életkornak megfelelő testgyakorlás. Még az is, aki korábban egyáltalán nem sportolt, egy alapos orvosi kivizsgálás után ebben a korban is minden további nélkül elkezdheti az edzést.

A tornának most már helyet kell biztosítani a napirendben. A reggelente nyűgös emberek a hajlításos és nyújtásos tornagyakorlatokat napközben vagy esténként is végezhetik. A mozgékonyság és a hajlékonyság megtartása és fejlesztése mindennek az alfája és ómegája. Ebben az életszakaszban legjobbak a rendszeres, egész testet megmozgató sportok, amelyek közül sajnos már csak öt jöhet számításba: az úszás, a hosszú távú sífutás, az evezés, az átmozgató torna vagy ennek megfelelő edzés egy edzőgépen.

Akinek ezek közül egy sem tetszik ­ hiszen a sport mindenekelőtt kedvtelést jelentsen ­, annak kétféle irányban kell el mozdulnia. Egyrészt valamilyen kitartást növelő sportot kell űznie, például gyalogolni, biciklizni (vigyázzunk az esésekre!), túrázni és táncolni. Az efféle rendszeres és jól beosztott testedzés az egészségfenntartó sport központi magja. A szív az élet motorja, és egy jól karbantartott szív-vérkeringési rendszer csökkenti a szívinfarktus, illetve az agyvérzés kockázatát.

Másrészt nem szabad elhanyagolni az izomzat és a mozgatórendszer erősítését. Ehhez otthon vagy csoportosan tornagyakorlatokat kell végezni, amelyeket könnyed súlyzózással kezdjünk, vagy egy idősebbeknek is alkalmas fitnesscentrumba látogassunk el. A rendszeresen adagolt izomerősítések és a hajlékonyságot megőrző edzések gondoskodnak a jó alakról, elegendő erőt nyújtanak a mindennapokban és a szabadidőben is, megakadályozzák a hátfájást és megelőzik a csontritkulásos megbetegedéseket.

Minden életkorban érvényes: a testápolás rendszeresen és kellően adagolt egészségfenntartó sportokkal éppen olyan fontos, mint a rendszeres szájápolás. Míg azonban a fogmosást magától értetődően egy egész életen át végezzük, a sportolás a legtöbb ember számára sajnos még nem biztos tartozéka az életnek, habár az ép, edzett test éppoly fontos, mint az egészséges fogak. És még valami: teljességénél fogva minden egyes egészségmegőrző sport a testedzés mellett a szellemet is sok
tekintetben pozitívan befolyásolja.

forras:http://www.med-courier.com/index.phtml?pid=230000&id=1

SPEEDFIT-Fitnesz Mindenkinek!
 

SPEEDFIT
Fitnesz és Szolárium Stúdió
Sopron – Alphapark
06/99 505-238