Mit teszek, amikor úgy érzem, feladom…

Ma nehezen boldogulok. Ha valaha is küzdöttél már azzal, hogy következetes legyél valamiben, ami fontos neked, talán az én harcom is rezonál veled.

A következőkre próbálom emlékeztetni magam, amikor úgy érzem, hogy feladnám…

Az elméd egy szuggesztív motor

Minden gondolatodat tekintsd javaslatnak, ne parancsnak. Most éppen az elmém azt sugallja, hogy fáradtnak érzem magam. Azt sugallja, hogy adjam fel. Azt javasolja, hogy egy könnyebb utat válasszak.

Ha azonban egy pillanatra megállok, új javaslatokat fedezhetek fel. Az elmém azt is sugallja, hogy nagyon jól fogom érezni magam, ha egyszer elvégeztem ezt a munkát. Azt sugallja, hogy tisztelni fogom az általam épített identitást, ha tartom magam a menetrendhez. Azt sugallja, hogy képes vagyok befejezni ezt a feladatot, még akkor is, ha nincs kedvem hozzá.

Ne feledd, ezek a javaslatok egyike sem parancs. Csupán lehetőségek. Megvan a hatalmam, hogy eldöntsem, melyik opciót követem.

A kellemetlenség átmeneti

A normál napod vagy heted idejéhez képest szinte minden szokás, amit végrehajtasz, gyorsan véget ér. Az edzésed egy-két órán belül véget ér. Ez a cikk egy hétre levetítve egy pillanat alatt elkészül. Ez a cikk egy pillanat alatt elkészül.

Az élet most könnyebb, mint valaha is volt. 300 évvel ezelőtt, ha nem ölted meg a saját ételedet és nem építetted meg a saját házadat, akkor meghaltál. Ma már csak azért nyafogunk, mert elfelejtettük az iPhone töltőnket.

Tartsuk meg a perspektívát. Az életed jó, és a kellemetlenséged átmeneti. Lépj bele ebbe a kellemetlen pillanatba, és hagyd, hogy megerősítsen téged.

Soha nem fogod megbánni a jó munkát, ha egyszer elvégezted

Theodore Roosevelt híres mondása: “Messze a legjobb jutalom, amit az élet nyújtani tud, az a lehetőség, hogy keményen dolgozzunk a munkán, amit érdemes elvégezni”. Oly gyakran úgy tűnik, hogy könnyen akarunk elvégezni egy olyan munkát, amit érdemes teljesíteni. Azt akarjuk, hogy a munkánk hasznos és megbecsült legyen, de nem akarunk megküzdeni a munkánkkal. Azt akarjuk, hogy a hasunk lapos és a karunk erős legyen, de nem akarunk egy újabb edzésen keresztül kínlódni. A végeredményt akarjuk, de nem az azt megelőző sikertelen próbálkozásokat.

Az aranyat akarjuk, de nem a küzdelmet. Bárki akarhat aranyérmet, de csak kevesen akarnak úgy edzeni, mint egy olimpikon.

És mégis, az ezzel szembeni ellenállásunk ellenére soha nem tapasztaltam, hogy a kemény munka után rosszabbul éreztem volna magam. Voltak napok, amikor rohadt nehéz volt elkezdeni, de mindig megérte befejezni. Néha már az az egyszerű cselekedet, hogy megjelenünk és van bátorságunk elvégezni az adott munkát, lenyomni az edzést, még ha csak átlagos módon is, olyan győzelem, amit érdemes megünnepelni.

Ez az élet

Az élet egy állandó egyensúlyozás aközött, hogy átadjuk magunkat a figyelemelterelés könnyűségének, vagy legyőzzük a fegyelem fájdalmait. Nem túlzás azt állítani, hogy életünket és identitásunkat ez a kényes egyensúly határozza meg. Mi az élet, ha nem százezer napi küzdelem és apró döntések összessége, hogy vagy kibírjuk, vagy feladjuk?

Ez az a pillanat, amikor nincs kedved elvégezni a munkát? Ezt a pillanatot nem szabad eldobni. Ez nem egy főpróba. Ez a pillanat éppúgy az életed, mint bármelyik másik pillanat. Töltsd úgy, hogy büszke legyél rá.

….És hagyd, hogy a világ döntsön

Mit teszek tehát, amikor úgy érzem, hogy fel kellene adnom? Megjelenek. A legjobb formámat hozom? Kétlem. De nem az én dolgom megítélni, hogy mennyire vagyok jó vagy rossz. Az én dolgom az, hogy elvégezzem a munkát, és hagyom, hogy a világ döntsön.

Remélem sikerült néhány hasznos gondolatot kiragadni ebből a szösszenetből, a továbbiakban lesznek még hasonló cikkeim.

Szücs Péter – Személyi edző

Speedfit