Néhány fontos fogalom tisztázása: VO2Max, laktát küszöb, aerob/anaerob, zsírégető intenzitás

Vannak fogalmak, melyekkel szinte naponta találkozunk és használjuk az edzésekről szóló beszélgetésekkor, de gyakran szembesülök azzal, a fogalmak nem minden esetben vannak elrendezve helyesen a sportolók fejében. Nézzük át a leglényegesebb jellemzőit ezeknek a kifejezéseknek

VO2Max:
Szervezetünknek a sportintenzitás erősségének növekedtével egyre több oxigénre van szüksége, hogy fent tartsa a munkatempót. Hogy mennyi oxigén tud eljutni és hasznosulni a működő izmokban belső szempontból a felvevő (tüdő) szállító (vér, szív, érrendszer) és hasznosító (izom mitokondrium) működésétől függ.

Mindezek mellett a kor, genetika igen meghatározó tényező. Az így maximálisan felvehető, szállítható, hasznosítható oxigén mennyisége a VO2Max. Átlagos mennyisége 3-4L/perc. Célszerűbb testsúly kilogrammokra vetítve relatív értékekkel számoljunk, így pontosabb képet ad az egyén képességeiről.

Aerob sportokban nemzetközi szinten jeleskedő versenyzőknél ez a relatív érték 80-90ml/min/kg. Az elterjedt elképzeléssel ellentétben, nem ez a mutató, aminek nagysága jól mutatja egy kerékpáros (mtb, országút) versenyképességeit. Fontos adat, de közel sem a legfontosabb.

Rövidebb pálya versenyszámoknál, a lejtőzős mtb és bmx szakágakban sokkal nagyobb jelentősége van. Az érték tehát fontos, de közel sem a legfontosabb, ráadásul az edzők különösebben nem tudnak mit kezdeni vele, a megkapott értéket nem igazán lehet beépíteni az edzésmunkába ellentétben a következő fogalommal a laktát küszöbbel.

Jellemző edzésmunka a VO2Max növelése érdekében az igen intenzív 1-5p közötti résztávos feladatok viszonylag hosszú pihenőidő alkalmazásával. Sajnos azonban a genetika nagyon erősen behatárolja fejleszthetőségét, így az emberek többsége ha hosszú éveket dolgozna és megfeszülne akkor sem lenne képes a fent említett 80ml értéket elérni.

Laktát küszöb:
A szervezetben folyamatosan termelődik az anyagcserével tejsav. Mennyisége, mint ahogy a VO2Max is, nő az intenzitás növekedtével. Azonban még az oxigénfelvétel emelkedése viszonylag egyenletes, addig a laktát termelődésének és lebontásának aránya egy ideig laposan emelkedő, majd hirtelen megugró. Azt a munkaintenzitást, vagy hozzá tartozó pulzusértéket nevezzük laktátküszöbnek, mikor a szervezet tejsav termelési és lebontási sebessége megbomlik, több termelődik, mint amennyit hasznosítani tud a szervezet. Átlag nemsportoló felnőtteknél 80, míg élsportolóknál 90% fölött van a pulzusmaximumhoz viszonyítva ez a küszöbérték.

Edzett egyének az ehhez tartozó tempót motiváltan akár egy, másfél óráig is képesek tartani, azonban mivel itt már a szénhidrát anyagcsere a domináns, ha nem történik szénhidrátpótlás (főleg lemerült raktárak esetén), rövid időn belül teljesítményesés következik be, még ha ez nem is jár pulzuscsökkenéssel.

Manapság már a laktát mennyisége egy csepp vérből megállapítható, kis kézi, vércukorszintmérőhöz hasonlatos készülékkel. Fontos megjegyezni, hogy a tejsav nem káros és nem rossz anyagcseretermék. A szervezet teljes mértékben hasznosítani tudja a laktátot.

Ami a jellegzetes izombeállást okozza, azok a hidrogén ionok. A laktát hasznosító, lebontó képessége a szervezetnek igen jól edzhető, azonban fejleszthetősége véges és viszonylag hamar, néhány hónap ilyen irányú munkával megközelítjük az egyéni maximumot. Jellemző edzésmunka az 5-15p közti ismétlések, illetve később a 30-50p közötti egyenletes időfutam jellegű terhelések itt, a küszöbhöz tartozó intenzitás környékén. Aerob/anaerob Oxigén jelenléte mellett és nélkül, ha pár szóban le akarjuk tudni, de ez gondolom rémlik is biológiaóráról, hisz pl. a mikroorganizmusokat is szokták így osztályozni.

A szervezetben ez a kétfajta anyagcsere folyamat képzelhető el, ezen belül az anaerob lehet laktacid, tehát laktát termelődéssel járó és alaktacid, mikor nem termelődik laktát. Az aerob folyamatok a munka időtartamának növekedtével egyre nagyobb szerephez jutnak. Egy pár perces maximális intenzitású munkánál is már fele-fele arányban van jelen a két rendszer, egy több órás versenyen, pedig 90% fölött van az aerob energiaszolgáltatás aránya.

Ezek után könnyű elfogadni azt a tényt, hogy ezen aerob rendszer edzésével tehetünk a legtöbbet a sikereinkért azokban a sportokban, melyek több órán át tartanak. Az aerob munka viszonylag hosszú ideig fenn tartható, pláne megfelelő folyadék és energiapótlás mellett, azonban az anaerob hamar kimerülő és energetikailag nagyon pazarló rendszer, így a bringásoknak arra kell törekedniük, hogy minél nagyobb intenzitást, egyéni vagy abszolút értelemben egyaránt képesek legyenek aerob környezetben abszolválni. Hogy jól működjön ilyen szempontból szervezetünk, leginkább a vér oxigénszállító képességének, az izomsejtek mitokondriumjainak, és a szív funkcióknak kell flottul működnie.

A hiedelemmel ellentétben a tüdőkapacitás ritkán befolyásolja komolyan ezen rendszer értékeit. A vérben a hemoglobin szám nagysága, a mitokondriumoknál azok száma, mérete és működésüknek enzimatikus bejáratottsága, és a szívnél annak volumene, ereje, ütésszáma a fontos mutatók. Aerob szempontból hosszú évekig kell fejleszteni a szervezetet, hogy megközelítsük a genetikai határainkat és a megszerzett képesség viszonylag hosszú ideig megmarad, míg az anaerob képességeinkben gyorsabb eredményeket érhetünk el, de egyben ezek labilisabbak is.

Az aerob képességek szinte életünk végéig fejleszthetők, szintentarthatók, míg az anaerobra ez nem mondható el, fiatal felnőttkor után esik fejleszthetősége. Egy bringásnak szüksége van mindkét rendszer jó, megfelelő működésére, ha komoly eredményekre törekszik. Zsírégető intenzitás Minél alacsonyabb a munkaintenzitás, annál több zsírt éget a szervezet. Ez a mondat akkor igaz, ha arányaiban értjük. Mihelyst abszolut értékekről beszélünk, már nem igaz. Nagyon könnyű edzéstempónál nagyjából fele-fele arányban használunk zsírt és szénhidrátot az energianyeréshez.

Az intenzitás növekedésével a szénhidrát kerül előtérbe, de nagyjából 80% -os intenzitásig mennyiségileg a zsírfelhasználás nagysága növekszik. Magyarán a legtöbb zsír égetése nem a nagyon könnyű, hanem annál erősebb tempónál történik. A zsírégetés mennyisége ezenkívül függ még a szervezet szénhidrát ellátottságától is.

Amennyiben a vércukorszint alacsony, rég volt szénhidrátbevitel a szervezetbe, a zsírégetés nagysága fokozódik sport közben. Ez fordítva is igaz, alacsony intenzitás esetén is, ha nagy mennyiségű szénhidrát kerül a szervezetbe, csökken a zsírégetés nagysága.

Így elmondható, hogy nem csak a tempótól, hanem a tápláltságtól is függ, hogy sport közben melyik energiaszolgáltató folyamattal mekkora hányadot biztosítunk az edzésmunkához. Az edzettség is befolyásolja a zsírégetés nagyságát. Egy aerob szempontból jól edzett sportoló majd mindegyik intenzitástartományban több zsírt képes égetni.

Ne feledd, ahhoz, hogy a zsírégetés jól működjön, és ne essen le túlzottan a tempó, bizonyos mennyiségű szénhidrát töltésre szüksége van a szervezetnek. Nagyjából 20g könnyen emészthető szénhidrátot még ilyen alacsony intenzitás mellett is érdemesnek tartok visszatölteni óránként a szervezetbe. Ez egy kis-közepes banán szénhidrát tartalmának felel meg.

Egy eléhezéssel komolyan sérül az aznapi edzésmunka, mindig legyen nálad tartalék energia! A folyadékpótlás pedig elengedhetetlen. A vízzel ne spórolj! A nem ivással csak kiszárítod magad, de fogyni nem fogsz. Az edzés előtti súlyod és az ezt követő mérés közti deficit pedig ne örülj, nem zsírveszteség, hanem 95% ban víz, amit minél hamarabb meg kell próbálnod visszatöltened.

Forras: http://www.oliworld.hu/