Szervezetünk motorja

Belégzéskor ugyanis kis mértékben gyorsul a szívverés, kilégzéskor némileg csökken. Ez teljesen normális élettani folyamat, műszerekkel is pontosan kimutatható. Állóképességi sportolók szívük bal kamrájának űrtartalma és a kamrai falvastagság megegyezik a tankönyvi „normál”adatokkal. Ebből látszik, hogy a „sportszív” nem , hogy nem kapkod nyugalomban, hanem kifejezetten takarékos üzemmódban van, amely egyúttal a várható hosszabb élettartamot is valószínűsítheti (alacsonyabb nyugalmi pulzus). Ekkor ugyanis két összehúzódás, azaz szívdobbanás között több idő áll rendelkezésre, a szívizom ellazulásához. Gyakorlatilag ugyan tized másodpercekről beszélünk, de ez esetben teljesen igaz az a „sok kicsi sokra megy” elve, hisz 24 óra alatt 100.000 körüli szívdobbanással számolhatunk. Esetleges káros hatások sportolók terheléses EKG vizsgálata alapján úgy tűnik kizárhatóak, hisz az EKG görbéje még extrém magas terheléses fokozat közben is teljesen normális képet mutatott. Magyarul a periférikus rendszer és a vázizomzat kifáradása előbb következik be, mint a szív károsodása. Számottevő eltérés érdekes módon a jobb kamránál jelentkezik, akár 40-50%-kal. Az oktatásban tanultak szerint viszont a sportszív a bal kamra nagyobbodását (hypertrophizációját) jelentette. Azt viszont leszögezhetjük, hogy a kardioedzés nélkülözhetetlen szervezetünk motorjának épségéhez.

Kránitz Bernadett

edző